A vállalkozó, a menedzser és a szakember

A vállalkozás mítosza

A Vállalkozó

A vállalkozói személyiség megkülönböztető vonása, hogy a leghétköznapibb körülményeket képes kivételes lehetőségekké változtatni. Mindannyiunkban a Vállalkozó játssza a látnok szerepét. Ő az álmodozó, az emberi cselekvést tápláló energiák forrása. Ő maga a képzelet, mely megfesti a jövő képét. Ő a változások katalizátora.

A Vállalkozó a jövőben él, sosem a múltban, és csak ritkán a jelenben. Akkor a legboldogabb, ha hagyják, hogy játszadozzék a „mi lenne, ha” elképzeléseivel. A tudomány területén a vállalkozói személyiség a legelvontabb és legkevésbé gyakorlatias területek felé gravitál. Olyan tudományokban találkozunk vele, mint az atomfizika, az elméleti matematika vagy az elméleti űrkutatás. A művészetben olyan kivételes területeken tűnik fel, mint az avantgárd.
Az üzleti életben a Vállalkozók a feltalálók, a nagy hadvezérek, az új eljárások kifejlesztői. A Vállalkozó birtokolja a bennünk szunnyadó alkotóerő javát. Mindig ő jeleskedik az ismeretlennel való küzdelemben. Csak a jövőben gondolkozik, valószínűvé változtatja a lehetségest, és harmóniát teremt a káoszból.

Minden erős vállalkozói személyiségnek rendkívüli igénye van az ellenőrzésre. Mivel egy elképzelt jövőbeli világban él, irányítani akar embereket és eseményeket, vagyis a jelent, hogy így álmaira tudjon koncentrálni. Mivel mindig szüksége van változásokra, a Vállalkozó állandóan felfordulást teremt maga körül, és ez biztos, hogy idegesítően hat mindazokra, akiket munkájába bevon.
Ennek eredményeképpen gyakran találja magát egyedül, mert a többiek képtelenek lépést tartani vele. Minél tovább jutott az útján, annál nagyobb erőfeszítésébe kerül, hogy csapatát maga után húzza. Ez aztán meghatározza a vállalkozó világképét, amely két részből áll: tömérdek lehetőségből és vonszolt lábakból. A feladat az, hogyan aknázza ki a lehetőségeket anélkül, hogy a lába miatt megrekedne az ingoványban. Céljai eléréséhez a következő módszert választja: először erőszakoskodik, majd zaklat, ledorongol, hízeleg, megpróbál lekenyerezni, üvöltözik, végül, amikor már semmi sem használ, bármit megígér, csakhogy megvalósíthassa tervét.
A Vállalkozó számára az „átlagos ember” mindig problémát jelent, akadályt, mely álmai megvalósításának útjában áll.

A Menedzser

A menedzseri személyiség gyakorlatias. Nélküle nem létezne tervezés, rend és kiszámíthatóság. A Menedzser az az énünk, amely elmegy a boltba, bevásárol mindenféle műanyag dobozt, leviszi őket a garázsba és a dobozokba fajtánként csoportosítja a szerszámládában már régóta kallódó különféle szögeket és csavarokat. Azután az összes szerszámot példás rendben a garázs falára akasztja – mégpedig úgy, hogy az egyik falra a pázsit gondozásával kapcsolatos szerszámok, a másikra pedig az asztalosmunkára szolgáló szerszámok kerülnek. Hogy hosszú távon is biztosítsa a rendet, minden egyes szerszám helyére felfesti a szerszám képét.

Ha azt mondjuk, hogy a Vállalkozó a jövőben él, akkor a Menedzser a múltban. Amíg a Vállalkozó ellenőrzésre vágyik, addig a Menedzser a rend után áhítozik. Amíg a Vállalkozót az állandó változások éltetik, a Menedzser megszállottan ragaszkodik az állapotok változatlanságához. A Vállalkozó az eseményekben mindig a lehetőséget látja, a Menedzser viszont a problémákra koncentrál. A Menedzser felépít egy házat, és élete végéig ott lakik. A Vállalkozó felépít egy házat, és amikor elkészült vele, hozzákezd a következőhöz. A Menedzser a dolgokat szép, nett sorokba rendezi. A Vállalkozó hozza viszont létre azokat a dolgokat, melyeket a Menedzser sorokba rendezhet. A Menedzser az, aki mindig a Vállalkozó nyomában járva rendet csinál utána. Ha viszont nem lenne Vállalkozó, rendetlenség sem lenne, amit rendbe kell rakni. A Menedzser nélkül nem létezne üzleti élet, nem lenne társadalom. A Vállalkozó nélkül nem lennének újítások. A Vállalkozó álmai és a Menedzser gyakorlatiassága között feszülő ellentmondás a nagy tettek születésének bölcsője.

A Szakember

Ő az, aki a dolgokat megcsinálja. „Ha azt akarod, hogy jól legyen megcsinálva, csináld meg magad!” – szól a Szakember hitvallása. Imád barkácsolni: szereti a dolgokat szétszedni, majd újra összerakni. Szerinte a dolgokról nem álmodni kell, hanem meg kell őket csinálni. A Vállalkozó a jövőben él, a Menedzser a múltban, a Szakember viszont a jelenben. Imádja a kézzelfogható dolgokat, és azt, hogy dolgokat meg lehet csinálni. Addig boldog, amíg dolgozhat. Egyszerre azonban csak egy dolgot szeret csinálni. Tudja, hogy kettőt nem lehet egyszerre, azt csak a hülye próbálná meg. Ezért aztán mindig állhatatosan dolgozik, és akkor a legboldogabb, ha érzi, hogy ellenőrzést gyakorol az események menete felett. Ennek eredményeképpen a Szakember sosem bízik azokban, akiknek dolgozik, mert azok mindig megpróbálnak több munkát rábízni, mint amit el lehet vagy kell végezni. Szerinte a gondolkodás nem produktív cselekvés, hacsak nem arról a munkáról gondolkodik valaki, amit el kell végeznie. Ebből kifolyólag mindig ferde szemmel néz a fennkölt gondolatokra és az absztrakciókra. Szemében a gondolkodás nem munka – sőt útjában áll a munkának.

A Szakembert nem érdekli a dolgok elméleti oldala, csak az, „hogyan lehet valamit megcsinálni”. Számára minden elméletet le kell szűkíteni módszertanná, hogy egyáltalán értékesnek lehessen tekinteni. Másképp nem hajlandó megérteni. A Szakember tudja, ha ő nem lenne, a világ óriási bajba kerülne, még nagyobba, mint amilyenben már van. Semmi sem lenne elvégezve, de lenne egy csomó ember, aki azon gondolkozna, mit kellene csinálni.

Összefoglalva, a Vállalkozó álmodik, a Menedzser idegeskedik, a Szakember pedig kérődzik a dolgokon. A Szakember elszánt individualista, aki két lábbal jár a földön, előteremtve a mai kenyeret a mai vacsorához. Ő minden kulturális hagyomány gerince, főleg itt, Amerikában. Ha ő nem tenné meg a dolgokat, nem lenne helyette más, aki megtegye. És az igazság az, hogy mindenki a Szakember útjában áll. A Vállalkozó mindig felborítja a Szakember terveit, amikor közli, hogy egy újabb „óriási ötlete” van. Másrészt viszont ő az, aki mindig új és érdekes feladatokat gyárt a Szakembernek. Ez a kettősség az alapja együttélésüknek, szimbiózishoz hasonló kapcsolatuknak, melyben kölcsönösen szükségük van egymásra. Sajnos ez csak ritkán működik így. Miért? Mert a legtöbb vállalkozói gondolat a valóság birodalmában nem működik. A Szakember pedig mindig bosszús, amiért fontos munkája közben arra kényszerítik, hogy olyan dolgokkal kísérletezzék, melyekre valószínűleg nincs is szükség. A Menedzser is problémát jelent a Szakember számára, mert az el van szánva, hogy rendet tegyen a Szakember körül, és „a rendszer” részévé degradálja őt. Mivel megrögzött individualista, a Szakember képtelen elviselni, hogy így bánjanak vele. Számára „a rendszer” embertelen, rideg és személytelen. Megöli a személyiséget. Munka csak az lehet, amit egy személy végez. Ha nem ilyen munkáról van szó, akkor az már nem is munka, hanem valami más, számára idegen dolog. A Menedzser számára viszont a munka – eredmények rendszere, melynek a Szakember csak egyik eleme. A Menedzser számára tehát a Szakember probléma, melyet kezelni kell. A Szakember számára viszont a Menedzser egy kotnyeles kezdő, akit jobb távol tartani. A bajok fő okozója azonban mindkettőjük számára a Vállalkozó. Kétségtelen, hogy mindnyájunkban megtalálható a Vállalkozó, a Menedzser és a Szakember. Ha ezek kiegyensúlyozottan megférnének egymással, elmondhatnánk, hogy hihetetlenül kompetens egyének vagyunk. Ebben az esetben a Vállalkozó szabadon törhetne új célok felé. A Menedzser megteremthetné a rendszer működésének szilárd alapjait, a Szakember pedig végezné a munka szakmai részét. Mindegyikük azt csinálná, amiből a legtöbb elégedettséget meríti, így a leghatékonyabban szolgálhatná a rendszer egészét. Sajnos, amint a tapasztalatok mutatják, keveseket áldott meg a sors ilyen kiegyensúlyozott lélekkel azok közül, akik az üzleti életben keresik kenyerüket. Ehelyett a tipikus kisvállalkozó személyisége csupán tíz százalék Vállalkozóból, húsz százalék Menedzserből és hetven százalék Szakemberből áll. A Vállalkozó egy látomásra ébred. A Menedzser felkiált: „Na ne!” Mialatt pedig ők ketten elcsatázgatnak, a Szakember megragadja a lehetőséget és saját vállalkozásba fog. Nem azért, mintha bátorítani akarná a vállalkozói álmot, hanem hogy végre felszabadítsa munkáját a másik kettő ellen- őrzése alól. A Szakember számára ez maga a megtestesült álom. A Főnök halott. A vállalkozás számára azonban ez katasztrófa, mert nem a megfelelő ember van a kormányrúdnál. A Szakember irányítja a dolgokat!A Vállalkozó, a Menedzser és a Szakember 43 Sarah kissé kábultan nézett rám. – Nem értem – mondta. – Hogy is csinálhattam volna másként? Az egyetlen, amiért belekezdtem ebbe a vállalkozásba, hogy imádtam pitét sütni. Mi más lehetett volna, ami hajtott? Gyanakodva méregetett, mintha az amúgy is lehetetlen helyzetét még lehetetlenebbé próbálnám tenni. – Jó, akkor gondolkodjunk együtt – mondtam. – Ha igaz, hogy minden üzletemberben három különböző személyiség lakozik, el tudod képzelni, micsoda galibát okozhat ez? Ha az egyik ezt akarja, a másik azt, a harmadik pedig valami egészen mást, el tudod képzelni azt a felfordulást, amit ez kivált az életünkben? És nemcsak a bennünk létező személyiségek zavarnak össze minket, hanem még azok is, akikkel életünk során kapcsolatba kerülünk: a vevőinkben, beosztottainkban, gyerekeinkben, szü- leinkben, partnereinkben, barátainkban, házastársunkban vagy szeretőinkben levő személyiségek is. Ha meg akarsz győződni ennek igazságáról, elég, ha elképzeled magad kívülállóként. Próbálj magadra nap mint nap kívülről tekinteni, mintha valaki mást figyelnél! Gondold végig a napjaidat ilyen módon! Ha így teszel, rögtön észre fogod venni, amikor a különböző személyiségek előtörnek. Látni fogod, hogyan játsszák saját kis játékukat, hogyan harcolnak saját hatalmukért – és a többiek hatalmáért – és hogyan próbálják egymást minél jobban akadályozni. Látni fogod, ahogyan vállalkozásodban az egyik éned rend után sóvárog, míg a másik állandóan a jövőről álmodozik. Látni fogod, ahogyan egy másik éned képtelen tétlenül ücsörögni, és azonnal ugrik, hogy süssön, felmosson, kiszolgálja a vevőket. Ez az az éned, amelyik bűnösnek érzi magát, ha nem serénykedik állandóan. Röviden, látni fogod, hogyan álmodozik és tervezget benned a Vállalkozó, hogyan próbálja fenntartani a status quót a Menedzser, és hogyan kergeti őrületbe mindkettőjüket a Szakember.44 A vállAlkozás mítoszA Látni fogod, hogy nemcsak az számít, hogy e személyiségek kapcsolata nem kiegyensúlyozott, hanem az is, hogy az életed függ tőle, mennyire tudod megteremteni ezt az egyensúlyt. Amit addig is csinálsz, az háború! Méghozzá olyan háború, melynek nem lehet nyertese. Azt is látni fogod, hogy a benned létező három (négy, öt vagy hat) személyiségből az egyik mindig a legerősebb. Mindig sikerül neki irányítása alá vonni a többit. Ha elég hosszú ideig figyeled ezeket a dolgokat, kezded majd megérteni, micsoda romboló hatása van életedre a legerősebb személyiség uralkodásának. Látni fogod, hogy egyensúly nélkül, vagyis anélkül, hogy mindhárom személyiség számára biztosítva lennének a fejlődéséhez szükséges feltételek, a szabadság és a táplálék, vállalkozásod nem lehet más, mint saját egyoldalúságod tükre. Ezért van, hogy egy vállalkozás a rendteremtő Menedzser nélkül és a rendnek tartalmat biztosító Szakember nélkül eleve halálra van ítélve, méghozzá korai, de drámai halálra. És a Menedzser irányította vállalkozásban – a nélkülözhetetlen szerepet játszó Vállalkozó vagy a Szakember nélkül – a főnök állandóan csak mütyüröket fog pakolni kicsi szürke dobozokba, hogy aztán hirtelen rádöbbenjen, semmi értelme a mütyüröknek és a dobozoknak, mert senkinek sem kellenek. Az ilyen vállalkozások általában csendben kimúlnak.

Kapcsolódó témák

Véleményed van? Írd meg!